Georg Kühlewind Foundation

A fény természete (2005)

A fény természete

A fény homogén, formáktól mentes, de anyja minden formának, készenlétben. Értelem-, jelentés- és én-jellegű. A fény érzékeli a formákat, minőségeket, amelyeket felölt, amelyekbe belehelyezkedik, amelyek így létrejönnek. Ez a gyökere és lényege az ontológiai monizmusnak – minden monizmusnak: lét és megismerés egy.

Az érzésben és a megismerő akaratban a figyelem az-zá válása (voltaképpen már nem is az) közvetlenül tapasztalható (amit érzünk vagy az akaratban utánozunk – sosem tárgy, a művészetben sem); csak a gondolkodásban lesz ez problematikus, a gondolt múlt-jellege miatt, valamint a hétköznapi érzékelésben, amely mindíg áthatott fogalmakkal, vagy (a természetet illetően) helyettesítő fogalmiságokkal (nevekkel).

Meghatározás

Minden meghatározás, szavak, jelentések, fogalmiságok, mint „mint”, „kívül”, „belül”, „fönt”, „lent”, „itt”, „ott”, „most”, stb. a tudat meghatározásai (mindkét értelemben). A meghatározó nem lehet meghatározott. Hol van akkor a meghatározó tudat? „Hol” – maga is meghatározás, helyettesít minden egyéb meghatározást.

Ez a kérdés megszünteti minden racionális fogalmi gondolkodás, minden érzésformákban működő érzés, minden valamit akaró akarat alapjait. Nem marad semmi, semmilyen meghatározás – és ezt nevezzük semminek, ürességnek, formanélküliségnek és ezek sem meghatározások: kiút a nyelvekből. Minden polaritás megszűnik, mint létezés-nemlétezés, idő-öröklét, mivel ezek is meghatározások. Nem maradhat egyetlen szó, egyetlen jel sem. Csak a néma értés marad, egy állapot, amely abban a pillanatban szűnik meg, amikor egy forma, egy fogalom, egy érzés megjelenik a horizonton.

Utolsó levél 2005. dec. 18.