2012 decemberében először került megrendezésre a Georg Kühlewind Találkozó, a szerző nevét viselő Alapítvány szervezésében
Kuratóriumunk úgy gondolta, hogy az Alapítvány elsődleges célkitűzését –Georg Kühlewind szellemi hagyatékának méltó megőrzését- közös tudati gyakorlás révén is megpróbálja teljesíteni.
Az első, közös gyakorlásra 2012. december 2.-án advent első vasárnapján került sor az Óbudai Waldorf Iskolában.
A találkozón úgy huszonöten vettünk részt és a következő gondolatok mentén dolgoztunk:
Gyakorlatok, inspiráló gondolatok Székely Györgytől
„A csend kultusza nyilvánvalóan a tisztulás, minden olyan tartalomtól való megtisztulás útja, ami megformált.
Minden embercsoport próbaköve, hogy tíz percig csendben tudnak-e maradni anélkül, hogy kellemetlenül éreznék magukat eközben: ha nem képesek erre, akkor az nem közösség.
Ha a csend jelen van, biztosak lehetünk benne, hogy a Szent Szellem odatalál”
[A szelíd akarat 78. old.]
Figyelem gyakorlat-észlelési gyakorlat (és nem észlelési meditáció)
„Témául a természet jelenségei, tárgyai szolgálhatnak. A gyakorlatot az észlelési koncentrációval kell bevezetnünk és a témát ugyanúgy kell elrendeznünk mint a gondolati koncentrációnál. Az első cél, hogy a téma történéssé váljék.
A gyakorló „elfelejt” mindent, -minden értelmi okosságot, kombinatív mozgást, hogy mi a jelenség, hogy hívják, és mindazt amit tud róla- csak néz.
Ha megvalósul a koncentráltan figyelő elcsöndesedés, akkor tudatos szándék nélkül is további tapasztalások léphetnek fel.”
[A normálistól az egészségesig részletek Észlelési meditáció című fejezetből]
Egy ember által alkotott tárgyról való gondolkodásra koncentráló gyakorlat
„… a közönséges tudat nem képes arra, hogy a funkciót, azaz az ideát, közvetett módon, dialektikus spekuláció révén megkeresse és megtalálja. A tudat előkészítése abban áll, hogy megteremtse az intuitív pillanat előfeltételeit: a tudat koncentráltságát, a belső csendet, az asszociációktól való megszabadulást, a figyelem mozdulatlanságát.”
[A hetedik nap vége részletek Meditáció című fejezetből]
„Mindig egy konkrét tárgyat képzelünk el működés közben (egy kanalat, amivel levest kanalazunk vagy megkíséreljük a funkció gondolati megfogalmazását). Egyik sem az idea. Az idea, a funkció nem kép és nem szó. Amire így koncentrálunk, semmi a közönséges tudat számára. Az idea nem „valami” hanem történés, … Itt a gyakorló tevékenysége és az idea történése egy és ugyanaz a realitás.”
[A normálistól az egészségesig részletek a Gondolati koncentráció című fejezetből]
Képmeditáció
„A szavaknál könnyebb ábrázolni egy érzékfölötti ideát képek, jelek* vagy akár számok segítségével. Jelentésüket dialektikusan éppúgy nem lehet megadni, mint a meditációs mondatok jelentését.”
[A normálistól az egészségesig részletek a Gondolati koncentráció című fejezetből]
A koncentrációban a gondolkodás autonómiája valósul meg. A gondolkodás tapasztalja önmagát. Az autonómiára itt növekvő mértékben szükség van, mert nincs már szilárd forma jelen. A gondolkodás most a „semmibe”, az első semmibe lép. saját törvényei szerint mozog, a semminek megfelelően, a jelenből a jelenbe.”
[A hetedik nap vége részletek Felemelkedés az átlátszóbb elembe című fejezetből]
*Euklidész az Elemek című művében i. e. 300 körül így definiálta a pontot: „Pont az, aminek nincs része.
A szelíd akarat Hallgatás nevű 37. gyakorlatának megvalósítása egy mondat meditáció által: Csöndből vagyok. (A mondatot József Attilától kölcsönöztem: Ködből, csöndből vagyok).
„Ha elképzeljük, hogy a világ kívül és belül egyre halkabb lesz, egyre kisebb a hangereje, elérhetünk egy teljes csendet, amikor sem a külső hangok, sem annak utóhangjai nem találhatók a lélekben. Hang nélküli, szó nélküli suttogás, szöveg nélküli szöveg,…”
[A hetedik nap vége részletek a Meditáció az érzésben című fejezetből]
és BESZÉLGETÉS:
„…az emberek csak az élet tudati szintjén, az első meditatív szinten találhatnak egymásra. …a közös szellemi munkában arra törekszem, hogy a jelenlétből beszéljek: lehetőleg nem emlékezetből, nem olvasva, nem idézgetve és nem ésszel kikombinálva, hanem azt mondani, ami a munka során most felragyog, az együttlétben, mert az realitás, míg minden, amit emlékezetből idézek, múltjellegű.
Az együttlét nem csupán jóakarat kérdése, hanem a tudatszinté is.”
[A Szó világossága A modern szellemi közösség című fejezet 152. old.]