2013 februárjában másodszor került megrendezésre a Georg Kühlewind Találkozó, a szerző nevét viselő Alapítvány szervezésében
2013.02.01-én az Arany J.u.10-ben ismét találkoztunk: Gyuri barátai, ismerősei, valamint sok-sok érdeklődő. Szép számmal akadtak olyanok, akik a Waldorf-világból jöttek, vagy akik máshonnan ismerik az antropozófiát. A beszélgetést Böszörményi László vezette. A tőle megszokott módon az előadást végigkísérte a belőle áradó derű. A két napos összejövetel címe emlékezés és felejtés volt.
Első nap
Hogyan működik az emlékezet? Hogyan nem működik az emlékezet? Erre egy példa. Ismeritek Jurij Gazunovot? – tette föl a kérdést Laci. Ha úgy emlékeznénk, mint a számítógépek, vagyis ahogy azt a tudomány állítja, két hónapig keresnénk, és csak aztán mondhatnánk a választ: Gőzöm sincs. Természetesen senki sem ismerhette, hiszen a nevet ott helyben találta ki. Mindenki rá tudta vágni a választ. Itt jöhet szóba Joe bácsi programja, mely a pszichológusokat utánozza: beszélgetni lehet vele. Joe környezete el volt ragadtatva a programtól, különösen a pszichológusok. Joe azonban meg volt győződve: nem vagyunk automaták. Gyuri egyik pszichológus barátja ezzel a kérdéssel buktatta le a programot: „Te egy Én vagy, Eliza?” A program válasza ez volt: „Miért gondolod, hogy én egy te vagyok?”
Az emlékezet működésmódját empirikus alapon közelítettük meg, előzetes „referációk”, „szellemi pletykák” nélkül, gyakorlatok, rövid kísérletek segítségével. Feltérképeztük az emlékezet fajtáinak széles skáláját is.
Az emlékezet tudati természetrajzának tárgyalása után nekifogtunk a gyakorlatok sorának. Az első gyakorlat ez volt: Próbálj visszaemlékezni arra, hogy mit tettél reggeli után. Részletesen, ne fogalmilag.
Második gyakorlatunk egy kérdés formájában fogalmazható meg: „Mit keresel itt?” Próbáld megtalálni a választ. Sokan életüket idézték föl, hogyan jutottak az antropozófiához, sok érdekeset megtudhattunk egymásról.
Harmadik gyakorlatunk Gyuritól származik, neve: pillanatgyakorlat (Moment-Übung). Öt percig egy szokványos élethelyzetben, egyedül egy egyszerű mozdulatsort hajtunk végre (pl. beteszem a szemüveget a tokba), de ezt teljesen tudatosan, nem rutinból hajtjuk végre. A mozdulatot felbontjuk lépésekre, és minden részmozdulat előtt megállunk, megfontoljuk, mit fogunk tenni. Ezzel igyekszünk kikapcsolni az automatikus, állati működést. Mindent én csinálok.
Egy haszid történet szerint „nincs nagyobb bűn a világon, mint rutinból imádkozni”. Ennek igazsága ennek a mai korban alkalmazott módjára, a gyakorlásra is áll. Első napunkat sok érdekes történet után egy koncentrációs gyakorlattal zártuk.
Második nap
Második napunkat a „házi feladattal” kezdtük. A kérdés ugyanaz, mint tegnap: Hogyan emlékszel vissza a reggeli utáni öt percre? A különbség az, hogy ezt az öt percet pillanatgyakorlat formájában kellett eltölteni. A válaszokból kiderült: amilyen mértékben az ember jelen tud lenni, annyival részletesebb, pontosabb a történtekre való emlékezés.
A gyakorlat után Laci folytatta emlékezésről szóló előadását. A hétköznapi tudat emlékezése fogalmi természetű: Tárgyait a fogalmiságokon keresztül hívja elő az akaratlagos emlékezés. De létezik nem akaratlagos emlékezés is. Ilyen az, amikor nem tudok egy emléktől szabadulni. Ilyenkor általában heves érzelmek kötnek a témához.
Az emberben rendszeresen szabadulnak fel erők az organizmus különböző rétegeiből. Amennyiben ezeket az erőket az ember nem használja, a megismerőerők kész formákká merevednek, melyeknek az ember nem ura többé. Ez okozza mindennapi „lelki nyavalyáinkat”. Van visszaút: ezt az utat tudatosan kell elkezdeni járni, szabadságból.
Ennek az útnak számunkra részét képezik a gyakorlatok. Laci mindenki számára tud újat mondani: Mindegy, hogy régóta gyakorol, vagy csak most fogja elkezdeni. A gyakorlatok nehezen „adják magukat”. Ezt mindenki tapasztalhatja, aki egyszer vagy többször megkísérelte végrehajtani őket. A szellemi megélést nem lehet képzelettel, „szép képekkel” pótolni, mint ahogy azt egy általa látogatott meditációs körben tapasztalta Laci. A gyakorlónak át kell esnie azokon a fázisokon, melyek az akarat gyengeségeiből erednek. Nem a „siker” számít. Ha csak egy pillanatra is sikerül megérezni, hogy figyelmünk erősödik, a dolog rendben van. „Úgyse sikerül” – gondoljuk, érezzük sokan, akik Gyurit ismertük. Önmagunkkal szembeni elvárásaink legtöbbször tévesek. Ne ezekkel foglalkozz – mondja Laci. Ha tudsz két másodpercig koncentrálni, akkor tudsz három másodpercig is. Ha „valahogy” tudsz figyelni, biztosan tudsz egy picit intenzívebben is.
Ez a stúdium célja: Cselekvés, történés, nem tartalmakról való tudás, mely tartalmakat tévesen információkként fogjuk fel. Ez a cél teljesen illuzórikus lenne, ha az ember nem érintené meg pontszerűen már a mindennapi életben a tudatfeletti tudatsíkokat minden új megértés esetében. Ezt az érintést kiszélesíteni, a villanásnyi fényeknek tartamot és ezáltal tapasztalhatóságot adni, ez az antropozófiával való foglalkozás célja." (G.K.: Az antropozófiával való foglalkozás).
Az összejövetelt a Kühlewind Alapítvány jelenbeli és jövőbeli tevékenységének rövid bemutatása zárta.
Sok szeretettel:
Szentes Gábor és az Alapítvány vezetői