Az emberélet kétféle szenvedést ismer. Az egyik az egoitást kiegyenlítő mozzanatokból ered – ezt jól ismerjük. A Úr szenvedéseinek más a forrása: az exisztenciális szenvedés, minden lényé, aki az emberlét fokán halad át. A szellem szenved, mert testhez kötődik, és a test szenved, mert a szellem számára burokként szolgál. A szenvedés azért van, mert a test formált, véges, határokból áll; a szellem ezzel szembe formanélküli, végtelen, határtalan. Az emberi szellem túlnyomórészt tudatfölötti – a hétköznapi én-tudat szemszögéből nézve; objektíven még nem ön-maga, még nem tapasztalta ön-magát, nem ébredt fel, nem én-tudatos, mindig a mást, a másságot tapasztalja mint tárgyat, mint a figyelem tárgyát, amely még nem tapasztalta önmagát, ezért nem lett még ön(-maga), nem vált a nem-mássá.
Az emberi Énnek ez a szubsztanciája akkora, mint a világ – ezt lehet tudni Steinertől vagy a buddhizmus tanításából – és néhanapján sejthetjük is. Ez a világ nem térbeli kiterjedésű, mint a jelek világa, amelyhez a tinta és a betűk formái tartoznak, amelyeken át most Ön a leírtak értelme felé igyekszik, hanem ez az értelmek világa, a jelentéseké, amelyek előbb vannak, [előbb] kell legyenek a jeleknél. A tudatfölötti, nem ön-tudatos emberi szellem a jelentések világában van otthon és betölti azt. De az ön-magára ébredés a formák világában kezdődik el, a testben és a tárgyakon.
Az Úrban az Ön-magam tökéletesen jelen van: a Világ-Én ön-tudatos az értelmek egész világában, Ő a világ Én-magamja. Mégis összekapcsolódik egy emberi testtel – még ha ez a legtisztább, legnemesebb is. A szenvedés mértéke megfelelően olyan határtalan, mint ez az Én-magam: az emberré válás ára.
A folyamat tetőpontja vagy mélypontja Nagypéntek. A világ három napon át visszafojtott lélegzettel várja: lesz-e föltámadás?
Miniatűr léptékben követjük a nagy példát kicsiny halál-tapasztalatainkban, mindannyiszor kétségekben és kérdezve: bekövetkezik? Felébreszt vajon az őskép ereje? Fölébredek-e egy nagyobb ön-magamként? Mert a megismerés csak az én-tudat mértéke szerint lehetséges: amely szinten az én-tudat él, az a megismerésünk szintje egyúttal. Az Én minden kiterjedése halál és föltámadás.
És szenvedés.
Húsvétra világosságot és életet és igazságot kívánok minden jó barátnak.
Georg Kühlewind