Georg Kühlewind Alapítvány

Első Kühlewind találkozó

2012 decemberében először került megrendezésre a Georg Kühlewind Találkozó, a szerző nevét viselő Alapítvány szervezésében

 

Kuratóriumunk úgy gondolta, hogy az Alapítvány elsődleges célkitűzését –Georg Kühlewind szellemi hagyatékának méltó megőrzését- közös tudati gyakorlás révén is megpróbálja teljesíteni.

Az első, közös gyakorlásra 2012. december 2.-án advent első vasárnapján került sor az Óbudai Waldorf Iskolában. 

A találkozón úgy huszonöten vettünk részt és a következő gondolatok mentén dolgoztunk: 

Gyakorlatok, inspiráló gondolatok Székely Györgytől 

„A csend kultusza nyilvánvalóan a tisztulás, minden olyan tartalomtól való megtisztulás útja, ami megformált.

Minden embercsoport próbaköve, hogy tíz percig csendben tudnak-e maradni anélkül, hogy kellemetlenül éreznék magukat eközben: ha nem képesek erre, akkor az nem közösség. 

Ha a csend jelen van, biztosak lehetünk benne, hogy a Szent Szellem odatalál” 

[A szelíd akarat 78. old.]   

Figyelem gyakorlat-észlelési gyakorlat (és nem észlelési meditáció) 

„Témául a természet jelenségei, tárgyai szolgálhatnak. A gyakorlatot az észlelési koncentrációval kell bevezetnünk és a témát ugyanúgy kell elrendeznünk mint a gondolati koncentrációnál. Az első cél, hogy a téma történéssé váljék.

A gyakorló „elfelejt” mindent, -minden értelmi okosságot, kombinatív mozgást, hogy mi a jelenség, hogy hívják, és mindazt amit tud róla- csak néz.

Ha megvalósul a koncentráltan figyelő elcsöndesedés, akkor tudatos szándék nélkül is további tapasztalások léphetnek fel.”

[A normálistól az egészségesig részletek Észlelési meditáció című fejezetből]  

Egy ember által alkotott tárgyról való gondolkodásra koncentráló gyakorlat

„… a közönséges tudat nem képes arra, hogy a funkciót, azaz az ideát, közvetett módon, dialektikus spekuláció révén megkeresse és megtalálja. A tudat előkészítése abban áll, hogy megteremtse az intuitív pillanat előfeltételeit: a tudat koncentráltságát, a belső csendet, az asszociációktól való megszabadulást, a figyelem mozdulatlanságát.”

[A hetedik nap vége részletek Meditáció című fejezetből]

„Mindig egy konkrét tárgyat képzelünk el működés közben (egy kanalat, amivel levest kanalazunk vagy megkíséreljük a funkció gondolati megfogalmazását). Egyik sem az idea. Az idea, a funkció nem kép és nem szó. Amire így koncentrálunk, semmi a közönséges tudat számára. Az idea nem „valami” hanem történés, … Itt a gyakorló tevékenysége és az idea történése egy és ugyanaz a realitás.”

[A normálistól az egészségesig részletek a Gondolati koncentráció című fejezetből] 

Képmeditáció

„A szavaknál könnyebb ábrázolni egy érzékfölötti ideát képek, jelek* vagy akár számok segítségével. Jelentésüket dialektikusan éppúgy nem lehet megadni, mint a meditációs mondatok jelentését.”

[A normálistól az egészségesig részletek a Gondolati koncentráció című fejezetből]

A koncentrációban a gondolkodás autonómiája valósul meg. A gondolkodás tapasztalja önmagát. Az autonómiára itt növekvő mértékben szükség van, mert nincs már szilárd forma jelen. A gondolkodás most a „semmibe”, az első semmibe lép. saját törvényei szerint mozog, a semminek megfelelően, a jelenből a jelenbe.”

[A hetedik nap vége részletek Felemelkedés az átlátszóbb elembe című fejezetből]

*Euklidész az Elemek című művében i. e. 300 körül így definiálta a pontot: „Pont az, aminek nincs része.

A szelíd akarat Hallgatás nevű 37. gyakorlatának megvalósítása egy mondat meditáció által: Csöndből vagyok. (A mondatot József Attilától kölcsönöztem: Ködből, csöndből vagyok).

„Ha elképzeljük, hogy a világ kívül és belül egyre halkabb lesz, egyre kisebb a hangereje, elérhetünk egy teljes csendet, amikor sem a külső hangok, sem annak utóhangjai nem találhatók a lélekben. Hang nélküli, szó nélküli suttogás, szöveg nélküli szöveg,…”     

[A hetedik nap vége részletek a Meditáció az érzésben című fejezetből]

és BESZÉLGETÉS:

„…az emberek csak az élet tudati szintjén, az első meditatív szinten találhatnak egymásra. …a közös szellemi munkában arra törekszem, hogy a jelenlétből beszéljek: lehetőleg nem emlékezetből, nem olvasva, nem idézgetve és nem ésszel kikombinálva, hanem azt mondani, ami a munka során most felragyog, az együttlétben, mert az realitás, míg minden, amit emlékezetből idézek, múltjellegű.

Az együttlét nem csupán jóakarat kérdése, hanem a tudatszinté is.”

[A Szó világossága A modern szellemi közösség című fejezet 152. old.]