Georg Kühlewind Alapítvány

Harmadik Kühlewind találkozó

2013. május 11-én a Dover Nyelviskolában megrendezésre került a III. Kühlewind Találkozó

A G.K. Alapítvány szervezésében immár harmadszor jöttünk össze közös gondolkodásra, elmélkedésre, beszélgetésre. A találkozó helyszíne a VII. kerületi Dover nyelviskola volt. A beszélgetést Fenyő Ervin vezette. Mint mindig, a találkozón nem csak egy színvonalas előadást hallgathattunk meg, hanem maguk a résztvevők is bekapcsolódhattak a beszélgetésbe. A hagyományokhoz híven a közös gyakorlás sem maradhatott el.

Az összejövetel központi témája az ember centrumának megközelítése volt. Miután az ember szembesül a „hétköznapi én” képtelenségeivel és rájön, hogy korántsem az, akinek gondolja, akinek hiszi magát – felteszi a kérdést: Ki vagyok én? Ez volt az alapkérdés, melyre – egyénileg és közösen – igyekeztünk megfelelő minőségű választ adni. Ez a válasz nem lehet lezárt, statikus – mivel maga az ember sem az.

De miért is fontos Énünk megtapasztalása, felélesztése? Egyéni ügy az Én-átélés? Egyrészt igen, hiszen amíg csak a helytartó (az ego) van jelen, sérülékenyek vagyunk. Másrészt korántsem, hiszen a tudatszint adekvát szintre emelése közös ügy: mert e nélkül tovább pusztítjuk Földünket s önmagunkat.

Hétköznapi életünket, gondolatainkat, cselekedeteinket a hétköznapi én irányítja. A felnőtt ember általában sosem szakad ki ebből a szakadatlan, céltalan, vibráló, hajszolt, ugyanakkor végtelenül unalmas életből, ilyet utoljára gyermekkorában tett. Ami gyermekkorban spontán megtörténik, az a kiszakadás, melyet felnőttként szánt szándékkal – az oksági láncot megszakítva – kellene megtennünk. Az emberiség fejlődésének jelenlegi fázisában az ember e tekintetben „magára van hagyatva” – csak ő képes a szabadságra, a szabad tettre. Ezt a tettet, a szellem őstettét (hivatkozás!) hajtja végre az ember a koncentrációban és meditációban: Megismeri és ezáltal megteremti önmagát.

Mindenkinek sok erőt és jó gyakorlást kíván

Szentes Gábor és az Alapítvány vezetői