Georg Kühlewind Alapítvány

Negyedik Kühlewind találkozó

2013.06.14-én ismét találkoztak Székely György tanítványai, barátai és ismerősei. Alcím: Hogyan felejtsük el hétköznapi énünket

A rendezvény ez alkalommal ismét az Aranytízben került megrendezésre. Az összejövetelen kb. negyvenen vettünk részt. Böszörményi László előadását a Felejtés művészete címmel tartotta.

Hétköznapjainkat átszövik emlékeink, érzéseink. Ezek egy jó része asszociatív, nem akart módon kerül a tudatba. Előnyös az emlékezés? Praktikusan minden bizonnyal, hiszen e képesség nélkül nehezen tudnánk élni: az emberi civilizáció épít rá. Terhes az emlékezés? Igen, sokszor szeretnénk egy-egy emlékünktől megszabadulni.

A dualisztikus tudat az időben fejti ki tevékenységét. Hosszú időn át alakult ki a kozmikus pedagógia hatására. Én és természet, Én és Isten, külvilág és belvilág kettéválik. A folyamat ára a szellemi világtól való elszakadás. Eredménye pedig a tudatosság, a tudatos megismerés és alkotás képességének kialakulása.

A fejlődés lehetősége mindenki számára adott. A duális tudat „fegyverével”, a már nem alvó, nem öntudatlan azonosságban élő figyelemmel képesek vagyunk meghaladni a jelenlegi szokásos hétköznapi tudatszintet, a rész-tudatot. Ekkor láthatjuk, hogy örökké élünk, mások is örökké élnek. Emellett „helyükre kerülnek” a jelentős és a jelentéktelen dolgok; az ember egy pillanatra megszabadul hétköznapi énjétől, mely formákból, emlékekből, nem-én-ségekből áll.

Mi marad a tudatban, ha mindent „elfelejtünk”? Létezik-e ilyen tulajdonképpen? A halál, a koncentráció és a meditáció az a helyzet, ahol ez lehetséges. Ide számít még az intuíció helyzete: Egy pillanatra ilyenkor is mindent elfelejtünk, hogy helyet teremtsünk az újnak. A meditáció folyamán elérkezünk egy ponthoz, ahol szándékosan kell belépnünk a tárgy nélküli világba. Hogyan tudjuk ezt megtenni? Tudatosságunk egy fokkal magasabban van; tapasztalja magát tárgyak nélkül is. Ekkor képes az idő- és tér nélküli világban megmaradni, létezni.

Énünk megtapasztalása kulcsélmény a szellemi világba történő belépéshez. Az ehhez vezető út a figyelem megerősítésén keresztül vezet. A gyakorlatok a hétköznapokban is éreztetik hatásukat – az ember összeszedettebb, jobban jelen van.

Sok örömet kíván:

Szentes Gábor és az Alapítvány Vezetősége

Budapest, 2013.06.19.