Georg Kühlewind Alapítvány

Ötödik Kühlewind találkozó

A figyelem mozgása és a gondolkodás mozgása címmel Pál József vezetésével zajlott az összejövetel

 

A találkozó első felében a gyakorlatoké volt a főszerep, míg a szünet után a tapasztalások megbeszélése került előtérbe. Ha a hagyatékban megfogalmazottakat nem pusztán leírt dologként szemléljük, hanem a mindennapi gyakorlatban élővé tesszük, ez jelenti a szellemi hagyaték méltó megőrzését. A tanítást a jelenidejű gondolkodás gyakorlatában tudjuk megőrízni. A megőrzéshez a puszta szándék nem elég, a gyakorlásnak kézzelfogható eredménnyel is kell bírnia. Ez a kitétel nem tartalomra vonatkozik: „A szellemtudományban a hogyan számít, nem a mit”. A gyakorlatok kapcsán eredményként a tudatszint megemelkedését tekinthetjük.

 

Illusztrációképpen felolvastuk Karinthy Frigyes Tanítom a kisfiamat című művét. Egy példa megoldásához szükség van figyelemre és gondolkodásra. Ezeket a képességeket alkalmunk volt alkalmazni, ugyanis Józsi több érdekes feladatot is adott, köztük egy „matek”-példát is. A gyakorlatokat 9-10 percig végeztük:

Elsőként egy észlelési gyakorlatot végeztünk. Mindenki kapott egy falevelet – ezt szemléltük. Az első cél, hogy a téma történéssé válják. „A gyakorló elfelejt mindent, minden értelmi okosságot, kombinatív mozgást, hogy mi a jelenség, hogy hívják, és mindazt, ami ehhez fűződik. Ha megvalósul a koncentráltan figyelő elcsendesedés, további szándék nélkül tudati tapasztalások léphetnek fel”. A figyelem kettős természete a gyakorlat során is megmutatkozik: a gondolkodó és az észlelő figyelem.

A következő gyakorlat Pál Józsi saját találmánya, mely az idea-látáshoz vezet. Egy papírlapra egymás alá körök voltak felrajzolva, melyeknek átmérője lefelé haladva csökkenő. A gyakorlat célja a pont, mint idea megtapasztalása. Képzeletben további, kisebb pontokat képzelünk el, végül eljutunk a ponthoz. Az utolsó grafitatom elhagyása után a „semmi” marad. Próbáljunk megmaradni ebben a semmiben. A gyakorlatot, mint mindegyiket, lassan és türelmesen kell végrehajtani.

Következett a matek. Két edény volt a papíron, egy kisebb meg egy nagyobb. A nagyobbik 9 l űrtartalmú, a másik 4 l-es. A példa így szól: Egy folyó mellett állunk, van egy 9 l-e és egy 4 l-es edényünk. El kell vinni valahová 6 l-t. Kizárólag töltögetéssel kell a 6 litert kimérni. A társaságban több jó megoldás is született. Jelen esetben a gyakorlat célja a gondolkodás tudatos működtetése volt.

A koncentrációs gyakorlat került sorra, speciális utasításokkal. Közösen megállapodtunk a tárgyban. Egy varrótűre kellett koncentrálni, méghozzá funkcionálás közben: Egy gombot kellett fölvarrni képzeletben. A témát lassan és türelmesen gondoljuk. Körbejárjuk a feladatot. A gondolkodás segítségével helyet teremtünk az intuíciónak; a hétköznapi gondolkodás lényegében nem is alkalmas másra. Tevékenységünkkel a tárgy feltalálásának pillanatát kíséreljük meg ismét átélni. A tárgyat önmagában nem lehet föltalálni. A tárgyhoz szorosan hozzátartozik egy mozgássorozat is, a funkciója szerinti. A feltalálás nem egyszerűen egy tárgynak a feltalálását jelenti, hanem egy egész folyamat (kanalazás, varrás, stb.) megalkotását. Koncentráljunk most az egész folyamatra. A gyakorlat folyamán képzetalkotással dolgozunk, de a gondolkodás is szerephez jut: kísérő, magyarázó szerephez.

A szünet után újabb koncentráció következett. Ismét a varrótű volt a tárgy, de immár egy bőrruha gyártástechnológiai utasítását kellett előállítani: Hogyan áll elő a tű, a gomb, majd a ruha, végül összegomboljuk a ruhát. A varrás folyamatát működés közben gondolkodással kísérjük végig. A gondolkodási-képzetalkotási folyamat lelassításával (vö. Moment-Übung) megpróbáljuk magát a folyamatot tudatossá tenni, másrészt a figyelem akaratlan, megszokott mozgásait észrevenni, visszaszorítani és az autonóm figyelmet előcsalni. A koncentráció sokak szerint nehezebb, mint a meditáció, mivel a meggyengült akarat számára feszítőbb egyetlen tárgyra figyelni. A koncentrációt – mint a többi gyakorlatot – nem pusztán kötelességből, hanem belátásból végezzük.

A napot egy meditációval zártuk: Csak a jelen lehet örök.

Sok boldogságot és jó gyakorlást kíván:

 Szentes Gábor és az Alapítvány vezetői

 

A Meghívó szövege:

 

2013. október 13.

A FIGYELEM MOZGÁSA ÉS A GONDOLKODÁS MOZGÁSA

Variációk a gondolati koncentrációs gyakorlatra

 

Az együttlét célja: közös gyakorlás és a tapasztaltak megbeszélése.

 

„Az együttlét nem csupán jóakarat kérdése, hanem a tudatszintté is”

[A Szó világossága, A Modern szellemi közösség]

 

A tudati gyakorlatok célja megtanulni belemerülni a figyelem mozgásába, a gondolkodás mozgásába. Belemerülni, benne maradni és otthonosnak lenni a szavak nélküli, a formák nélküli mozgás világában.

„…a gondolkodás során a szavakat mindig meg-nem-figyelhető mozgás vagy összefüggés segítségével helyezzük el vagy értjük meg.”

[A Szó világossága, A szavak nélküli gondolkodás]

 

A mozgás történés.

Ha történik, akkor a gyakorlás eredményes.                  

 

A gyakorlatokat a következő gondolatok mentén szeretném egymásután fűzni:

-     Mi a figyelem ? Miért nem lehet megfigyelni a figyelmet ?

„Úgy tűnik, a figyelem közvetíti számunkra az átlátszatlant, az egész tárgyi világot, a „másikat”, miközben, mivel átlátszó, nem látható. Mivel mindent általa tapasztalunk –észleleteket, gondolatokat, emlékeket-, ő maga nem tapasztalható.”

[Figyelem és odaadás; A figyelem]  

      

- Honnan tudjuk mégis, hogy van? Miről beszélünk, ha a figyelemről beszélünk?

- A figyelem és én; a figyelem és az Én.

-       Van-e a különbség a figyelem és a gondolkodás között ?  

„…a figyelem a jelentés lényegével mélyen rokon. … A jelentések egyúttal ”értések” is, mivel többé-kevésbé lazán megformált részei egy anyag nélküli, idő és tér nélküli világnak. Ahol az értés megáll, állva marad, ott egy fogalom keletkezik, egy meghatározott jelentés. … a jelentéseknek ez a világa alkotja a szellemi világ egy részét. … A szellemi világ másik része én-lényiségekből áll, akik a formált jelentések megalkotói.”

[Figyelem és odaadás; A jelentések világa –A figyelem szellemi természete]  

 

-       Mi a különbség a figyelem mozgása és a gondolkodás mozgása között ?  

-       A gyakorlás individuális, de mi a közös ?

 

Gyakorlatok

-       Figyelem gyakorlat-észlelési gyakorlat (és nem észlelési meditáció)

Témául a természet jelenségei, tárgyai szolgálhatnak. A gyakorlatot az észlelési koncentrációval kell bevezetnünk és a témát ugyanúgy kell elrendeznünk mint a gondolati koncentrációnál. Az első cél, hogy a téma történéssé váljék.

A gyakorló „elfelejt” mindent, -minden értelmi okosságot, kombinatív mozgást, hogy mi a jelenség, hogy hívják, és mindazt amit tud róla- csak néz.

Ha megvalósul a koncentráltan figyelő elcsöndesedés, akkor tudatos szándék nélkül is további tapasztalások léphetnek fel.”

-       [A normálistól az egészségesig részletek Észlelési meditáció című fejezetből]

-       kép gyakorlat,

-       koncentrációs gyakorlatok,

-       és meditáció.

 

-                   Székely György tanítása ez: „… a feladat, hogy a meditációt igazsággá tegyük: hogy „cselekedjük”, tegyük az igazságot.; …Ahhoz, hogy egy nagy szellemi impulzus testét alkossák, az embereknek mindenekelőtt együtt kell lenniük., …A dialektikus tudatban azonban… nem lehet együtt lenni; … az emberek csak az élet tudati szintjén, az első meditatív szinten találhatnak egymásra. Ez a követelmény azonban aligha teljesíthető. De közelebb hozható ez a valóság, ha a jelenlét „kultuszát” gyakoroljuk.”

 

-       „Az ezoterikus közösség értelme az, hogy elültesse a jövő csíráit”

-       (A Szó világossága 16. fejezet A modern szellemi közösség)

Kíséreljük meg közösen megvalósítani ezt a fajta együtt-létet meditációval, koncentrációval és beszélgetéssel.