Georg Kühlewind Foundation

Húsvét 2001

Ézsaiás könyvében (6,9-10) megdöbbentő szavakat olvashatunk, és ezeket Isten üzeni a prófétán keresztül a népnek – az Ő népének: „És monda [az Úr]: Menj, és mondd ezt a népnek: Hallván halljátok, és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek. Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.”

Az Ótestamentum haragos istenének szavai talán nem volnának meglepőek, hiszen sokszor ostorozza így népe tévelygéseit, amelyek lényeges elemei e nép ótestamentumi történetének. De ezek a szavak idézetképpen az Újtestamentumban is megjelennek, méghozzá az Úr szavaiként: teljes egészében Ézsaiást idézve Máténál (13,13-15), rövidebben, de kissé élesebben Márk (4,12), Lukács (8,10) és János evangélisták írásaiban; az első háromnál mindig a magvető hasonlatával kapcsolatban, amely Isten országának címer-hasonlata, Jánosnál pedig a 12. (40) fejezetben, amely legközelebb áll a magvető (őnála hiányzó) hasonlatához (így pl. 12,24). Ézsaiást idézi Pál apostol Málta szigetén (Csel. 28,25-27) és a rómaiakhoz írt levélben. (11,8-).

Az ézsaiási elátkozó szavak megértéséhez Szt. János egy mondata (12,41) ad útmutatást: „Ezeket mondá Ézsaiás, amikor (mivel) látá az ő dicsőségét (doxa – kisugárzás, tanítás), és beszélt őfelőle.” Az Újtestamentum népe egész történetén át a Messiást várta, egész története a Messiás földi alakjának, Jézusnak a létrehozására irányult. Amikor az megjelent, a népnek nem volt szabad fölismernie, mert különben nem következett volna be a Kereszthalál és ezzel a Feltámadás sem, azaz nem lenne kereszténység. A nem-értés a tanítványok között is egészen a Feltámadásig tart. Nem is történhetett volna másképp. Mert aki tudta volna a történetet előre, mit tehetett volna? Elősegítette volna egy ártatlan halálát és szenvedését? Vagy hátráltatta volna a Megváltást, a Feltámadást? Erre és csakis erre az egyszeri emberileg elviselhetetlenné vált helyzetre vonatkoznak az Úr szavai, amikor az egyetlen megoldás a nem-tudás, Ézsaiás szavai értelmében (Lukács 23,24): „Jézus pedig monda: Atyám! Bocsáss meg nékik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek.” Erről az egyedülálló nem-tudásról beszél Péter apostol (Csel 3,17): „De most, atyámfiai, tudom, hogy tudatlanságból cselekedtek [amikor megölték az élet fejedelmét], miképpen a ti fejedelmeitek is.” Hasonlóképpen ír Pál apostol (1Kor 2,8): [Isten titkon való bölcsességét szóljuk] …melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség [kisugárzás] urát.”

A zsidóság igazi szerepét és lehetséges jövőjét Pál apostol így írja le (Róm 11,11-15) „…Avagy azért botlottak-é meg [a zsidók], hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetök folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek. Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök? […] Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?”

Fényteljes Húsvét legyen a Tiétek!

Georg Kühlewind