Cikkek

1. A paradoxon

Sok nép meséjében előfordul az együgyű alakja, akinek éppen együgyűsége révén minden jobban sikerül, mint okos bátyjainak, akik vállalkozásaikban nem csak kudarcot vallanak, de még veszélybe is kerülnek, amiből azután az együgyű szabadítja meg őket. A naív felnőttek gyakran egyfajta ideálnak tekintik az ilyen mesehőst, és a mesét mint az együgyűség dicséretét fogják fel − a gyerekek soha. A felnőttnek tudatossá kellene tennie azt, amit a gyerek tudatfölötti módon érzékel: hogy egy ilyen hőst egy együgyű elbeszélő vagy hallgató nem tudna megérteni, sőt egyáltalán észrevenni sem, tehát hogy a mese a nem-együgyűnek, vagy már-nem-együgyűnek szól. Ha valaki ezt mondaná: „én együgyű vagyok", az állítás tartalmának maga az állítás mondana ellent. A nem-együgyű számára az együgyűség, úgy amilyen volt, mielőtt kinőtt belőle, elérhetetlen cél, mert már az, hogy törekszik felé, végérvényesen eltávolítja a céltól: aki valóban együgyű, az egyáltalán nem akar együgyű lenni, nem törekszik rá, nem is tud róla.

Így tehát azt kell mondanunk: az együgyű képe a mesében biztosan nem ideálként szolgál a hallgató számára, ellenkezőleg, csak a nem-együgyű tudatot táplálja és ösztönzi. Mire?

Sugárzóbb a napnál
Tisztább a hónál
Finomabb az éternél
Az ÉN
A szellem a szívemben
Ez az én ÉN vagyok
Én vagyok ez az ÉN
Az ő nevében

„Ez a vers magasabb Énünkhöz emel fel minden reggel. Az ilyen verseket nem valamely személy találta ki önkényesen, hanem a Szellemi Világból származnak. Sokkal több van bennük, mint elsőre gondolnánk. Akkor gondolunk helyesen rájuk, ha tudjuk, hogy soha nem fürkészhetjük ki teljes tartalmukat bár annál többet találhatunk bennük, minél inkább odaadjuk magunk nekik.” (Rudolf Steiner – Útmutató ezoterikus gyakorlatokhoz)

Emberi lényekként sokféle érzés-tapasztalásunk van. Két nagy csoportra oszthatjuk őket: érzelmekre és érzésekre. Az érzelmek jönnek, mennek, mindig magával ragadják a tudatot. Az érzelmek nem azok az élmények, melyek által megtapasztalunk valamit. Akarattal csak úgy tudjuk őket előidézni, ha valamire visszaemlékezünk. Ha előjön egy érzelem, pl. harag, féltékenység, gyűlölet – ezek leginkább negatívak – akkor elnyomhatjuk, de nem tudunk megszabadulni tőlük. Érzéseket ritkán tapasztal a felnőtt ember. Az érzések megismerők; ez azt jelenti, hogy valamit megtudunk általuk azokról a dolgokról, lényekről és helyzetekről, amelyek előidézték őket.