86. hírlevelünkben Jacques Lusseyran (1924-1971) francia író, filozófus cikkét olvashatják, aki 7 és fél éves korában egy baleset következtében szeme világát vesztette. „Mindennap hálát adok az égnek, hogy gyerekkoromban, nem egészen nyolcévesen vakultam meg.
Egy nyolcéves emberkének még nincsenek szokásai, sem szellemiek, sem testiek. Még korlátlanul hajlékony, kész arra, hogy véghez vigye azt a mozdulatot, amelyikre egy bizonyos helyzetben szüksége van; kész arra, hogy úgy fogadja el az életet, amilyen, és igent mondjon rá. Ebből az igenből egyszer csak csodák nőhetnek ki. A felnőttek gyakran elfelejtik azt, hogy a gyerekek sohasem lázadnak a körülmények ellen, hacsak a felnőttek nem követik el azt a hibát, hogy erre bíztassák őket. A gyerekek számára maguk az események Istentől származó jelek.”1 Ebből a helyzetből kezdi újra az életét. Hogy hogyan és milyen eredménnyel, azt következő két hírlevelünkben olvashatják majd el.