Georg Kühlewind Alapítvány

Érzelem és Érzés (hu)

Sugárzóbb a napnál
Tisztább a hónál
Finomabb az éternél
Az ÉN
A szellem a szívemben
Ez az én ÉN vagyok
Én vagyok ez az ÉN
Az ő nevében

„Ez a vers magasabb Énünkhöz emel fel minden reggel. Az ilyen verseket nem valamely személy találta ki önkényesen, hanem a Szellemi Világból származnak. Sokkal több van bennük, mint elsőre gondolnánk. Akkor gondolunk helyesen rájuk, ha tudjuk, hogy soha nem fürkészhetjük ki teljes tartalmukat bár annál többet találhatunk bennük, minél inkább odaadjuk magunk nekik.” (Rudolf Steiner – Útmutató ezoterikus gyakorlatokhoz)

Emberi lényekként sokféle érzés-tapasztalásunk van. Két nagy csoportra oszthatjuk őket: érzelmekre és érzésekre. Az érzelmek jönnek, mennek, mindig magával ragadják a tudatot. Az érzelmek nem azok az élmények, melyek által megtapasztalunk valamit. Akarattal csak úgy tudjuk őket előidézni, ha valamire visszaemlékezünk. Ha előjön egy érzelem, pl. harag, féltékenység, gyűlölet – ezek leginkább negatívak – akkor elnyomhatjuk, de nem tudunk megszabadulni tőlük. Érzéseket ritkán tapasztal a felnőtt ember. Az érzések megismerők; ez azt jelenti, hogy valamit megtudunk általuk azokról a dolgokról, lényekről és helyzetekről, amelyek előidézték őket.

A szimpátia és az antipátia az érzelmek területére tartozik, míg az érzések mindig feltárnak valamit. Például egy orvos egy betegség diagnózisa során az érzéseihez fordul, a pszichológus is, hogy megértse páciense szenvedését. Az őskorban maga a túlélés múlt az erős érzéseken, amelyek veszélyt jeleztek, vagy a táplálék helyét, vagy akár azt, hogy melyik növény mérgező és melyik használható gyógyszerként. Ilyen megismerő érzések segítettek óriási épületek megalkotásában, anélkül, hogy bonyolult számításokat végeztek volna. Így volt ez a kerámiaművészetben és a kohászatban is. A jelenkorra az ember elvesztette ezt a képességét. Egy ilyen megismerő érzés maradványát a művészetekben találjuk meg.

Az érzések visszaszerzésének a módja az érzelmek visszaszorítása árán lehetséges. Az első gyakorlat a „pillanat” gyakorlat. Kiválasztunk a nap egy bizonyos időszakában tíz percet, például egy étkezés előtt. Mielőtt bármit tennénk, amit általában automatikusan tennénk, megszokásból, egy kicsit megállunk, és bensőnkben végiggondoljuk, mit is fogunk tenni éppen. Csendben így szólunk magunkhoz: „Felemelem a kanalat.” És tegyük meg. „Beleteszem a kanalat a levesbe.” És tegyük meg stb. Ennek a gyakorlatnak az eredménye, hogy éberebbek leszünk és saját tudatunk uraivá válunk. Ha pár hétig gyakorlunk, képesek leszünk kordában tartani érzelmeinket vagy tudatos akaratunk szerint beengedni őket. Olyan érzelmeket, amelyek máskülönben elsöpörnének bennünket. Elkezdjük tapasztalni érzelmeinket úgy, ahogy például egy vihart tapasztalunk, és az érzés, ami ekkor adódik, megismerő érzés lesz.

Georg Kühlewind

 

Antropozófia a Börtönben Hírlevél – 2005, Nyár

Az „Antropozófia a Börtönben” az Amerikai Antropozófiai Társaság Programja