A formák és a formáktól szabad lét világméretű dialektikájában Karácsony és Vizkereszt időbeli jelek: formáktól mentes szellemi lények formafelöltésének napjait örökítik, Jézusnak, az emberi szellemnek forma-öltését Karácsony, a világszellemét, a Logosét Vizkereszt. Mindkét történés az emberben az ellentétes mozdulat impulzusa lehetne, kellene legyen, a formákból való oldozódásé. A földi életben ez kilátástalan volna, ha homeopatikus mértékben már elő nem fordulna a köztes pillanatban. Köztes két gondolat, köztes két kép, köztes különösen két állapot között, amikor az egyik formából egy másikba változunk, saját akaratunkból tehát fájdalmasan. Végtelenül rövid köztes pillanatainkban tehát Boddhiszattvák vagyunk, formák nélkül, mielőtt új formába merülünk. A gondolkodás igazán gondolkodás, azaz formától mentes két gondolat között, képalkotó fantáziánk két kép között, lényünk egyébként a halál és a születés közötti lét közepén, vagy a meditációban emelkedőben.
„Mit gondolsz, miért születtünk az emberek világába? Tudatosságunkat és testünket azért kaptuk, hogy Budhákká legyünk” – igy beszél Bankei, japán Zen-mester a 17. században. Buddha akkora, mint a jelentések és az én-lények világa együtt. Ekkora minden ember is, csak öntudat nélkül, tehát nem Önmaga minöségében, míg Buddha Én-maga, öntudatos egész, formanélküli kiterjedtségében.
A Logos-szikra mibennünk – ez a reményünk erre az útra.
A témának megfelelő meditáció egyszerü:
„Megváltoztál?”
Ádventi üdvözlet G. Kühlewindtől.