Az emberiség felé irányuló pedagógia elsô eszköze a beszéd, az ének-beszéd volt. „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél.” Ma az Ige – a Szó –, testté válásának köszönhetôen, az embernél van.
A meditáció – az „egyetlen valóban teljesen szabad cselekvés”, az „ôsszabad cselekvés” – a magasabb, egyre magasabb szavak megtalálása. A magasabb szavak mögött „én-lények”, én-tudattal rendelkezô lényiségek állnak. Religió, kommunió, meditáció szójellegûen, a szó, a szó-lények szintjein keresztül kötik össze a Földet a Mennyel.
„Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” Meglett az isteni, szójellegû rend, az új Föld és az új Ég rendje. A Logosz, aki a kezdetben „vala”, a vég, a tökéletesség is „lett”. „Kezdet és vég” egybeesik az emberi lélek Grál-pontjában, a naprendszer középpontjában, ami „megközelíthetetlen lépteiteknek”, ahova a dialektikus gondolkodás nem hatolhat el. Ebbôl a pontból „jô ki” az élet vize a szomjazóknak, ingyen – Kharisz-ból. Így múlik el a régi ég és a régi föld, minden, ami nem tudta megôrizni szó jellegét, amit fel kellett áldozni az ember Logosztól Logoszig vezetô útján.Az maga az ember sorsa, ahogy ingázik, fel és le, Menny és Föld között, ahogy sorsának fonalával összeköti a két birodalmat, szônyeget szô az élet jelével. Mint szóra képes lény behozza a törvények
világába a szabadságot; a szabadság világába pedig a megjelenô szavak újonnan meghódított világát – az emberi megismerést és teremtést. A Szó állt történetének kezdetén, a Szó áll középen, és a Szóval is fog bevégzôdni.
Kiadja: Kláris Kiadó és Mûvészeti Mûhely, Budapest, 2010
ISBN: 9786155003004